
(Azért nem illesztettem be Youtube-ról a videókat, mert a blog megnyitásakor sajnos egyszerre nyílik meg az összes, ami teljes káoszt eredményez...)
Az 1958-ban megkezdett feltárások a magyarországi török kori építészet egy jelentős emlékének erősen lepusztult maradványait hozták napvilágra, amely a hazai török fürdők típusának egyik ritka képviselője. Napjainkban a fürdő romjai faszerkezetű védőtető alatt állnak, elzárva, sebként éktelenkedve a barokk városrész egyik legfrekventáltabb pontján.A Dózsa György tér valóban Eger egyik turisták által legsűrűbben látogatott része azon egyszerű oknál fogva, hogy közvetlenül a Vár bejáratánál van. Régen még elkeserítőbb volt a kép, de amióta jó pár éve megépítették az Imola udvarházat, sokat javult a helyzet. Azonban még mindig ott éktelenkedik, igazi szégyenfoltként, elrejtve a Validé Szultána fürdő, ócska hullámpala lapokkal beborítva, eltakarva, ismeretlenül és felfedezetlenül.
A Validé Szultana fürdő első említését Evlia Cselebinél találjuk. „Fürdője van kettő: egyik a belső vár kapuja alatt a hídfőnél; ez a Validé szultana fürdője, mely nagyon szép, kellemes vizű, hat kamrájú fürdője; egész kupoláját vörös keramit fedi..." A fürdő építésének pontos időpontját nem ismerjük, de az kétséget kizáróan még az egri török uralom kezdetén, Arnaut pasa idejében épülhetett.A másik, vagyis a Török fürdő sokkal szerencsésebb volt, hiszen felújították, használják, egyike Eger turistalátványosságainak.
A válide szultán (válide szultána vagy válide) a szultán édesanyja. Iszlám tradíció szerint az „anya joga Isten joga”, így a válide a szultán után a legfontosabb személy volt a birodalomban. A gyengekezű vagy kiskorú szultánok mögött gyakran a válide állt, mint a hatalom gyakorlója. A leghíresebb válide Hürrem szultána, a nevető, I. Szulejmán felesége, II. Szelim anyja volt.
Az ír származású Kathy O’Beirne életrajzi regénye a 60-as évektől napjainkig meséli el sajáttörténetét, amely az apai bántalmazásról, a gyerekotthonban átélt abúzusról, a pszichiátriai klinikán majd a Magdaléna mosodában elszenvedett szexuális és testi erőszakról szól.
Kathy tizenkét évesen kerül be az egyik dublini Magdolna mosodába. Azok a lányok válnak Magdolnákká, akik a társadalom szemében nem kívánatosak, azaz korán teherbe esnek, szembeszállnak a szülői kegyetlenkedéssel, árvák illetve fogyatékosak. Az apácák, a külvilágtól elzárva, reggeltől estig dolgoztatják, éheztetik, korbácsolják a lányokat, a papok és az úgynevezett “látogatók” pedig megerőszakolják őket. Ha valamelyikük belehal a kínzásokba, tömegsírba vetik; ha szülnek, gyermeküket eladják gazdag amerikai pároknak.Kathy is teherbe esik, és tizennégy évesen megszüli gyermekét, akit csak azért nem deportálnak Amerikába, mert súlyos betegségben szenved. Anyaként ismét különböző otthonokba, mosodákba kerül, majd bolti lopás miatt a Mountjoy-i Börtönbe. Az itt töltött hónapokat tekinti gyermekkora legboldogabb időszakának. Az ifjú felnőttkort megélve kezd szembenézni múltjával, leszámolni mindazokkal, akik ellene és a hozzá hasonló gyerekek ellen számottevő és különböző erőszakot követtek el.
Kathy O’Beirne azzal a szándékkal beszéli el életét, hogy megállítsa a gyermekek ellen intézményeken belül elkövetett erőszakot és brutalitást. Karaktere és ereje mindvégig áttöri sötét történetét, erőt adva azoknak, akik hasonló tragédiákat éltek meg. Az ír katolikus egyház felháborodása, és a társadalom egyes rétegeinek elítélése ellenére is tovább küzd az igazságáért.